A karácsonyfa olyan, mint a gyerek: mindenkinek a magáé tetszik a legjobban.

 

 

Bár a trendmagazinok hasábjain, és az erre rendelt blogokon komoly ízlésnevelés folyik, azért így karácsony másnapján újfent megállapíthatom: a karácsonyfa nem a divatról szól, hanem arról, aki feldíszíti. Jártam persze már olyan lakásokban, melyekkel egy múzeum vagy egy design bemutatóterem sem veheti fel a versenyt, ők nyilván karácsonyfában sem ismernek tréfát: megtervezik a lakás aktuális karácsonyi dekorációját, megvásárolják a hozzávalókat, és egységes díszbe öltöztetik – jó esetben a fát, rosszabb esetben a gyerekeket is.

 

Ennél élhetőbb és hétköznapibb szituáció, mikor a trendkövető fiatal anyukák diszkréten száműzik az olcsó, giccses, nem odaillő karácsonyfadíszeket a készletből, és tálra rakják a szaloncukrot, hogy ne csúfítsa el a fát.

 

Az év 351 napján, mikor objektíven szemlélem a karácsonyt, talán én is velük értek egyet, de a szentestétől vízkeresztig tartó időszakban, mikor a kérdés aktualitást nyer, erős érzelmi befolyásoltság alá kerülök, és a karácsonyfa díszítés is ennek rendelődik alá. Az utóbbi években egyébként már lemondtam magamról, és az ünnepre készülődvén már csak egy díszt veszek a fára minden évben, és ez általában inkább vicces, mint szép: az idén egy piros sportautóban ülő cicamicára esett a választásom - mindig szerettem volna egy ilyen járgányt, most legalább itt lóg a pörgős bohóc és a nagymama csehszlovák színes üveggömbjei mellett, és anya színes égősora világítja meg. Mert nekem erről szól a karácsony, és ezt szimbolizálja a fa is: azokat, akiket szeretek, és örömteli pillanatok emlékét. Tudom, hogy szentimentálisan hangzik, de mikor díszítés közben kézbe veszem őket, tényleg felidézem érzelmileg a hozzájuk kapcsolódó szép pillanatokat, és így épül fel bennem a mákos guba és a tojáslikőr után az a hangulat, amit számomra a Karácsony jelent, és ettől lényegülök át, mire a borlevesre, a halra és a mennybőlazangyalra kerül a sor. Az ajándékok évről évre kevésbé érdekelnek, néha szükséges rossznak érzem őket – bár ezt a gyerekseregnek nehéz lenne elmagyarázni. Viszont nem érzem teljesnek az ünnepet, ha nem olvashatok a színes fények mellett éjjel Micimackót, ha nem mehetek éjféli misére, és nem aludhatok a karácsonyfával egy szobában… Az ajándék az, hogy megélhetem mindezt, mert a karácsony nem körülvesz, hanem bennem van.

 

Még egyszer boldog ünnepet kívánok mindenkinek!